?

Log in

 
 
26 January 2014 @ 11:05 pm
BOLDOG SZÜLINAPOT ANDI!!44!  
Az arcom, meg minden!!

Cím: A törött dolgok természetéről
Fandom: Teen Wolf (LÓL) nagyjából az első évadról vannak ködös emlékképeim, szóval olyankor játszódik... vagy nem
Páros: Sterek

Az otthona üszkösödő, poros romjai között bujkálva Derek Hale nem érzett mást, mint bosszúvágyat. A sötétben átjárta őt a múltja, és a benne kavargó, megnevezhetetlen érzések hajszolták tovább, egy távoli, ködös cél felé, ami sosem öltött igazán alakot benne.
Derek Hale olyan sok fájdalmat hurcolt magával, hogy ha egy pillanatra megáll, és megkérdezi magától, mi vár rá az igazságosztás után, akkor a saját lidércei fognak válaszolni.

- Tessék.
- Mi ez? – Derek megrökönyödve nézett a felé nyújtott bögrére.
A kölyök felhúzta a szemöldökét.
- Egyes kultúrákban a reggeli részeként szokás értelmezni, magas koffeintartalmú, forró ital, ismertebb nevén kávé. De nem tudtam, hogy a vérfarkasok fotoszintetizálnak, Scott érdeklődése egyelőre nem csökkent ez efféle földi hívságok felé.
Derek amúgy sem állíthatta, hogy arcán a felhőtlen boldogság kifejezése gyakran ver tanyát, ám a tinédzservérfarkas idegesítő kis barátja gyakran kihozta a legrosszabb oldalát.
- Nem vagyok éhes – közölte dühödten.
- Oké. Nekem mindegy. – Stiles beleharapott a zsömléjébe és ledobta magát a gépe elé.
Derek a fiú hátát nézte.
Stiles Stilinski társasága olyan szinten megterhelő volt számára, hogy néha még a világot is elfelejtette gyűlölni.
Határozottan kellemetlen érzés volt.

Az orra vérszaggal volt tele, és bár a teste emberi volt, a tudata valahol az ösztönszint határán egyensúlyozott, amikor a fiú csuklója után kapott.
- Derek, ne..!
A fülében távoli sikolyok visszhangzottak, a szíve őrülten lüktetett, és a valóság még mindig valami tompa, és elmosódott massza volt, amibe hiába próbált belekapaszkodni, egyszerűen kifolyt az ujjai közül.
Stiles alatta vergődött, a tenyerét a mellkasának feszítette, de nem bírt el az erejével, hátrahajtotta a fejét, a nyaka íve feszült… mint a legyőzött állatok, mikor felkínálják a torkukat.
Derek felmordult, és lecsapott.
Stiles szájának biztonság és kávéíze volt.
Aztán a szilánkokká forgácsolódott gondolatok között lassan öltött testet a szégyen és az önutálat.
- Nem, én… Stiles, nem akartam…
Nehezen formálta a szavakat, és minden egyes levegővétel fájt. Aztán észrevette, hogy Stiles ujjai a tarkóján vannak. Lassan, óvatosan cirógatta.
A sötétbarna szemekből eltűnt a félelem.

- Derek!
A férfi felnézett. Oké, nem gondolta, hogy ennyire hamar meg fogja találni. Még egyszer beleszívott, aztán eldobta a cigarettáját és felállt.
- Tűnj le, Stilinski.
Hátat fordított a fiúnak, és közben annyira sajgott a mellkasa, hogy alig kapott levegőt.
- Mi a bajod? Konkrétan így, azon felül, hogy hülye vagy?
- Te vagy a bajom. Meg az egész nevetséges kis románc.
Rendben, ha elégszer belerúg, egyszer csak meg fogja érteni, hogy nem működik. Nem működhet.
Arra viszont nem számított, hogy Stiles tarkón vágja.
- A franc…! Stiles!
- Fogd be a szád és egy három másodpercre próbálj már meg elszakadni a drámakirálynő szerepedtől!
Stiles ökölbe szorított kezekkel lépett hátrébb.
- Az a bajod, hogy egy önző seggfej vagy! Azt hiszed, másnak nem nehéz? Másnak nincsenek terhei? Elmondom, oké, hogy vannak!
- Stiles, miért nem tudod elfogadni, hogy nem kellesz?
- Azért, mert te kajtattál utánam, hogy eljátsszuk a középiskolás és a pedofil című pornófilmet, aztán hirtelen megvillant annak a lehetősége az életedben, hogy ne legyél totálisan boldogtalan, és beijedtél!
- Nem igaz!
- De, igen az. Mert egy barom vagy. Ismerlek.
Derek Stiles-ra meredt. Hihetetlen, hogy a szerelem ennyire rövid idő alatt ennyire kiszolgáltatottá tesz.
- Csak ennyit akartam mondani. Ha képes vagy az önsajnálaton túllépni, tudod, hol találsz meg.
Derek még az előtt utolérte, hogy a fiú kilépett volna a ház ajtaján. Olyan szorosan ölelte magához, mintha évek teltek volna el azóta, hogy utoljára érezte a teste melegét.
- Én annyira… el vagyok cseszve – suttogta a piros pulóverbe. Pedig igazából azt akarta mondani, hogy sajnálja.
Stiles a kezére tette az övét.
- Nem jobban, mint én. Nem jobban, mint mások.
 
 
 
mdanettmdanett on February 24th, 2014 09:09 am (UTC)
Szia Zsemle!
Ez nagyon kedves történet volt. Lenne kedved még többet írni?
Zsemlezsemle on February 24th, 2014 07:38 pm (UTC)
Kedvem van, de még mindig csak az első évadnál tartok :D