Majdnem végigolvasta a Twilight könyveket. (az első kettőt kihagyta, mert úgyis látta a filmeket...)

Kérdeztem tőle... MIÉRT?!?!?!?!?!

Válasz vállvonogatással...
Hát nem tudom, érdekelt a történet.

*facepalm*

Csak nem értem :D

Nem, sajnos nincs sublótarcú babám :(

Viszont volt ma két zéhám, kínai és szövegtan.
Egyetem - Réka : 1-0

Ez igen szomorú, fáradt vagyok, és már megint nem sikerül úgy félévet zárnom, ahogy kellene.

http://www.youtube.com/watch?v=A7pFIUlRru4

Emmeg a tanulós zeném...

EDIT

Ja igen, a rant

Oké, tudom hogy az én fandomjaim nem túl népszerűek (igen, a szó amit keresek a tök ismeretlenek), de basszus, annyira akarom, hogy írjanak nekem fanfictiont... :(
Ritkán szoktam kérni ficet, de vhogy az enyém mindg el lesz felejtve.
(oké, tisztelet a kivételnek...)
Most kicsit csalódott vagyok.

Réka + Forralt bor = OTP
Réka + Forralt bor + Kínai beszédgyakorlat = OT3 XD

A világnézetem egy szinttel pozitívabbra emelkedett, egész órán a forgószéken pörögtem, és állati jól éreztem magam... <3

Azt hiszem ezentúl a szociolingvisztika előtt is inni fogok.



:)

Pfff...

Csütörtök este, mikor hazaértem, csak bedőltem az ágyba, pedog pénteken előadást kellett volna tartanom, de egyszerűen menni is alig bírtam, aztán pénteken nem akart lemenni a lázam (39.5) és most köhögök.

Mindig akkor tudok beteg lenni, amikor a legkevésbé időszerű :D

(oké, végül is mikor időszerű egy betegség?)

Na hát, ennyi, remélem nem fertőztem meg senkit.

Lejött a takarazukás Elizabeth, szóval akit érdekel, hogy férfinak öltözött japán nők énekelnek nagyon jó díszletek előtt, az tegye fel a kezét. Nekem alapvetően tetszett, de tudom, ez egy erős ízlésbeli torzulás, viszont a Halál zseniális, és imádom a jelmezeket.

ízelítő:

Ma elmentem színházba, és végre megnéztem az Elizabethet, ami minden slasher musicalrajongó alfája és omegája :D Sajnos mivel ezen a kategórián belül valószínűleg csak én létezem, így hát vegyük úgy, elmentem, és pótoltam ezt a lemaradásomat. (Dolhai-Szabópé csók <3)
Kicsit kevés volt benne a tapi, de mivel már megint csak háromszáz forintért lógtam le a nyolcadik sor környékére, hát nem nagyon sírt a szám.

Hangja úgy igazából senkinek nem volt, viszont én rettenetesen jól szórakoztam, elromlott darab közben a technikai cucc, szóval a második felvonás közepén leeresztették a függönyt, és kijött az egyik színésznő, hogy hát bocsi... mi meg vártunk.

Viszont hazajöve megint elővettem a Takarazukás videóimat, és kész, egyszerűen nem tudok betelni velük XD
(kicsi Rudolf úgy néz ki, mint egy beatles tag)

http://www.youtube.com/watch?v=HJ0bVAQQPws

A prológus, most csordogál lefelé az egész :D

NEMnemNEMNeMneMNEM!
Miért nem tudok valamit időben megcsinálni, MIÉRT nem?

ARGH.

bájdövéj

ROCK ME AMADEUS

http://www.youtube.com/watch?v=trOij8SPIAo

ROCK ME SALIERI

http://rivka-nikola.deviantart.com/art/Happy-Birthday-Salieri-133825694

:(

Ti ezt ismertétek?
Én azt hiszem most nagyon meghaltam.

bájdövéj, nem akar nekem valaki zeneszerzős slasht írni? *_* (légyszilégyszilégyszi)
Legszívesebben egy Liszt/Chopint olvasnék, de hát... :D

Na mindegy. Ja igen, Witches Sabbath, benne vagyok a fantasy csapatban, majd... majd elkezdem már írni valamikor XD

- (...) Mi baja volt Loukasnak ma este?
Finoman, minden átmenet nélkül tette fel a kérdést. Caint váratlanul érte, őszintén felelt.
- Azt hiszem, valakit szeretett, neki írta ezt a dalt. Egyszer elkezdte játszani nekem, és abbahagyta.
- Ó. - Jenny eltűnődött ezen. - Nekem nem így tűnt.
- Hát hogy?
Jenny habozott, ujjai Cain csuklóját simogatták.
- Neked énekelt, Cain.
Cain megrázta a fejét.
- Én kértem meg rá. És?
- Szerintem szerelmes beléd.

*zsemle állapota...(\o/)*

Kicsit sci-fi.
Kicsit fantasy.
A könyv felénél kiderült, hogy kicsit slash is... a könyv főhőse Cain, azt hiszem egy életen keresztül szerelmes egykori tanítójába, Loukasba, (és a fenti idézetből látszik, hogy VISZONT) aki az életét adta érte. <3
Kellemesen angstos, tökéletesen alkalmas a reggeli buszútra

Ah, említettem, hogy jelentkeztem WS-re? (jó nagy hülyeség volt tőlem, de Neji győzött meg)
Amúgy még nem igazoltak vissza, lehet nem fogják megfelelőnek találni az eddigi írói munkásságomat.
Na de, nem ez a lényeg
Rendezgettem a gépemen lévő fájlokat, amikor is találtam egy saját kézzel elkövetett Snarryt...

 

( A Snarrym - kéretik nem túl komolyan venni ) 
tom hogy gyökér vagyok, bocsánat.

Azok közül, akik ismernek, elég sokan tudják, hogy megszállott badficcer vagyok... hogy ennek pontosan mi az oka, azt nem tudom, mindenesetre kiderült, hogy nem csak én vagyok így ezzel, és a magyar SF órámon (tudjátok, az enahmás...:D) megosztották velem a világ legrosszabb, magyar írók kezei közül kikerült sci-fi regények címét. (Egy magyar superman a marson, és ehhez hasonlók)
Majd mondták, merüljek el mélyebben Viola Zoltán munkásságába, aki nem csak hogy nagyon rossz, de még hangoztatottan feminista is, férfi létére. Ennek a kettőnek a kombinációja keltette fel a figyelmemet, oly annyira, hogy nekikezdjek a Kétlyukú férfi című regényének...

http://mek.oszk.hu/05300/05327/05327.htm

Nos, tehát... khm.
(van egy olyan érzésem, hogy a merengő a badficcerek egy új nemzedékét termelte ki...)( Viola Zoltán munkásságának szemrevételezése, plusz némi filozofálgatás a végén )

 

Cím: Éjszaka
Korhatár: PG-13
Figyelmeztetés: Sajátos Miyavi kép, elírások lehetősége
Miyavi/maya Maya/Aiji

( Mert vannak éjszakák, amikor a szavak nélküli bizalom szorosabban köt a másikhoz, mint a legőszintébb szerelem. )

teljesen egyetértek a vidámság-hadjárattal, más kérdés az, hogy nem nagyon tudok fluff ficeket írni, de egy próbálkozást azért megengedtem magamnak.


Cím: Nincs
Páros: LM.C
Korhatár: 14
Figyelmeztetés: NYÁÁÁÁL~~~

Aiji lefekvéshez készülődött.

Ezt egyértelműen meg lehetett állapítani abból, hogy csak egy bokszert viselt, a haja össze volt gumizva, és egy fogkefe lógott ki a szájából. Plusz ha mindez nem lett volna elég, az igencsak késői időpont racionális magyarázatot adott dühének.

- Maya, tisztában vagy vele, hogy hajnali két óra van?

A kérdés teljesen felesleges volt, mert maya általában nem volt tisztában azzal, hogy mennyi az idő, de ami még ennél is fontosabb, nem is érdekelte. Jelenleg teljesen fel volt pörögve, és még mindig ugyanaz a szerelés volt rajta, mint amiben Aiji utoljára látta.

- Megvan!

A jelenleg vöröshajú gitáros nem kérdezte meg, hogy mi az, amit maya megtalált, inkább egy visszanyelt káromkodás után beengedte a vigyorgó szőkét.

- Csak feküdtem az ágyban, a plafont bámultam… igazából nem bámultam, már majdnem aludtam, amikor bevillant… - maya hatásszünetet tartott. – az új stílusunk. Egy teljesen más látványvilág.

Aiji nyelt egyet.

- Felöltözöm – mondta végül ahelyett, amit eredetileg akart, bár az egy kicsit máshogy

is hangzott volna.

Miközben az ágy és a fal közötti résből kiszedte az odagyűrt alvós pólóját, egyáltalán nem gondolt arra, hogy maya csupán ennyiért képes volt betörni hozzá az éjszaka közepén. Maya néha kevesebbért is képes volt őt kirángatni az ágyból, például mikor berontott a Rómeó+Júlia dvd-jével, hogy ez korszakalkotó mű, és ezt neki látnia kell… nos akkor közel állt ahhoz, hogy egy életre megszabaduljon az LM.C énekesétől, méghozzá mindörökre.

Aztán megcsinálták az Oh my Juliette-t.



Mikor Aiji visszatért, egyáltalán nem meglepő módon maya már a hűtőjének tartalmát fixírozta. A férfi tisztában volt vele, hogy csak azért ragadt le az intenzív tanulmányozás szintjén, mert semmi olyat nem talált, amit fogyasztásra alkalmasnak ítélt.

- Már nem ezért… de tudod, hogy ez a kefir már több hete lejárt?

Aiji csak megvonta a vállát, és letelepedett egy székre, hátát a falnak döntve.

- Szerintem a kefir nem tud megromlani, mert az alapvetően már romlott.

- Nem hiszem, hogy a zöld ebben az esetben az egészség színe lenne…

Maya végül előbányászott a mélyhűtőből egy egészen ehetőnek tűnő szusi-csomagot, aminek létezése legjobban a hűtő tulajdonosát lepte meg. Egyébként maya nem vesztette el gondolatmenetének a fonalát, csak engedélyezett némi létfenntartási kitérőt. Aiji, habár nagyon utálta, hogy belemászik az ő hűtőjéből, és megeszi az ő kajáját, de sejtette, hogy ezeket a pillanatokat leszámítva maya nem szokott enni – egyszer kifejtette neki, hogy utál egyedül kajálni. Úgyhogy sokadszorra is megfogadta, ez lesz az utolsó alkalom, hogy szemet hunyt a dolog felett.

- Arra gondoltam egyébként… - fogott bele, és a konyhaasztalt pillanatok alatt vázlatok borították el, amin elnagyolt jelmeztervek, kottakezdemények, meg elszórt hangjegyek voltak.

- Maya, arra gondoltál, hogy holnap nekem hajnalban kell kelnem?

- Miért? – maya ceruzával épp cilindert kezdett el rajzolni egy pálcikaemberszerű figura fejére, aki megtévesztésig hasonlított… rá.

- Mert esküvőre vagyok hivatalos…

- Megnősülsz?

Aiji két, nagy és mély levegőt vett, míg válaszolni tudott. A cilinderes figura az imént egy szoknyát is kapott.

- Nem, az unokahúgom megy férjhez… tudod, akit tavaly lehánytál.

- Hm. – Aiji egy pillanatig abba a tévhitbe ringatta magát, hogy maya talán most visszaemlékezik a történtekre. Azonban ez egy tévedés volt… és nem az első ebben a sorban. – Ha nem a te esküvőd, akár késhetsz is kicsit.

- Maya. Nem. Akarok. Késni. Ő az unokahúgom, a legkedvesebb unokahúgom… illetve hát a tulajdonképpeni egyetlen unokahúgom…

Maya felnézett, és elmosolyodott.

De úgy, ahogy csak maya tud elmosolyodni; a szemfestéke már félig lekopott, ami rajta maradt, azt már úgy is elkente, hajlaktól merev haja kezdte elveszteni a formáját, és jelenleg jobban emlékeztetett egy vihartépett szalmatetőre, mint egy frizurára.

Mayában mindig is volt valami… őszinte. Ahogy ránézett, túl a vakolaton, túl a fodrászok mestermunkáján meg a színes kontaktlencséken, egy kicsit őrült, de azért alapvetően jóindulatú srácot látott, aki nem veszi magát túl komolyan.

Maya általában tisztában volt azzal, milyen hatást vált ki az emberekből, különösen Aijiból és ezt szemérmetlenül ki is használta – áthajolt a firkálmányok és a lassan olvasó szusi fölött, és megcsókolta. A szájának tejszínes-eperíze volt, meg egy kicsit dohány és alkohol, de a nyalóka aromája szinte minden mást elnyomott. Maya eszmefuttatása szerint, Aiji szinte már annyi időt töltött a szájában, hogy igazán elszopogathatna egy nyalókát is, de a gitáros még mindig nem preferálta az édességet, és különben is, egészen más ezt a szöszi nyelvén érezni, mint elszopogatni egy émelyítően édes cukorgömböt.

Aiji nem tiltakozott.

Valahol az egész hiszti, és morgolódás mögött sejtette ő, hogy ez lesz az esti átruccanás vége – mint ahogy eddig az összes többinek. Az ölébe húzta mayát, és még egy búcsúpillantást vetett az asztalon legfelül heverő rajzra.

- Remélem tudod, hogy a szoknya téma az ki van zárva.

Maya elvigyorodott. Nos, ez sokkal kevésbé volt ártatlan, mint a mosoly, de talán ebbe az is belejátszott, ahogy kicsusszant a férfi öleléséből, és térdre ereszkedett előtte.

- Lehet, meg tudnálak győzni… - kezeit sokatmondóan húzta végig Aiji meztelen combján.

Igen.

Aiji is úgy gondolta, hogy ha meggyőzni talán nem is tudja… tehet rá egy… vagy mondjuk több kísérletet. Később aztán a kísérletezés helyszíne áttevődött a hálóba, és maya már megint csak észérvek bevetése nélkül érvényesítette az akaratát…



**



- Maya, kellj fel.

A szőke fiú hunyorogva nézett az előtte álló férfira.

- Aiji… - a hangja rekedt volt a kialvatlanságtól. – Tudod te hány óra van?

- Tudom hát. Épp elkésünk az esküvőről.

Maya belefúrta a fejét a párnába, és majdnem visszazuhant a kómaszerű alvásba, mikor Aiji megrázta a vállát.

- Gyerünk, mássz ki az ágyból.

Maya felemelte a fejét, és hosszú másodpercekig bámult Aijire, mire sikerült felfognia előző mondatát.

- Mi az, hogy késünk?

Rossz, nagyon, nagyon rossz előérzete támadt, ahogy viszontlátta Aiji arcán az ő tegnapi farkasvigyorát. Persze a gitárosnak soha nem állt olyan jól, mint neki…

- Csak nem gondoltad, hogy egyedül fogom végigülni életem legunalmasabb családi eseményeinek egyikét? Az éjszaka közepén betörsz hozzám, felzabálod a kajámat, és még aludni sem hagysz… ennyi jár nekem.

- De…

- Kuss. Kezdj el öltözködni, különben a repülő malacos alsónadrágban foglak kirugdalni az utcára… és akkor azt hiszem egyszer az életben nélkülem kerülnél újságcímlapra.



**

Mikor később már a kocsiban ült smink, meg a megfelelő mennyiségű hajlakk nélkül, Maya kicsit bosszúsan gondolt arra, hogy az a hülye szoknya nem ér meg ennyi fáradtságot.

Nagyon kérnék minden egyes tajvani zenében jártas ismerősömet, hogy próbáljon meg szerezni nekem Mayday albumot.
Sajnos én kevésnek bizonyultam ehhez a feladathoz.

<3



Ez a szám, ez a szám... *_*

Cserébe fel tudok ajánlani koreai rockot :D Na mit szóltok?



<3<3

(btw, nem tudom, látta-e valaki a Radio Star nevű borzalmas filmet, hát nekem volt szerencsém hozzá a koreai filmnapokon, és az egyetlen pozitívuma ez a zenekar volt)

Végezetül pakisztáni zene, csak hogy bővítsük látókörünket. (a klip meg igencsak angstos, különösen az után, hogy a csúnya bácsiból egy mérsékelten csúnya, bajszos pakisztán bácsi lesz)





(azért nem rugdosnám ki az ágyamból a klip főszereplő fickóját... khm)

A válasz: Semmi :D Gondolom ez mindenkit mélységesen meglepett... bár nem hiszem.

Szóval, lássuk csak... elkezdtem összeállítani az órarendemet, és egyszerűen döbbenten állok ama tény felett, hogy nem hirdetnek meg elég órát, ugyanis végzős létemre (csak a magyarszakkal végzem -.-) kicsúsztam két olyan óráról is, amit már tavaly fel kellett volna vennem.
Azonban idén nem idegesítem magam, idén én vagyok a béke és a nyugalom szigete...
Sajnos az órarendem több szempontból is elég szar, pl van két olyan nap, amikor hatig benn vagyok, amivel igazából nem lenne olyan nagy gond, ha hatkor nekem már nem kéne a színházban lennem.
Aztán, a héten nekiálltam a Tervnek, azaz a veszítsünk el pár kilót, lehetőleg úgy, hogy nem puffasztott rizsen élek. Megpróbálok kicsit többet mozogni, meg salátázom, aztán majd meglátom, hogy válik be... (egyébként futni csak sötétben szeretek, ugyanis feszélyez, ha az emberek azt látják, hogy vörösödik a fejem, stb... viszont tegnap előtt lementem fél kilenckor a pályára, ahol tényleg sötét volt - annyira sötét, hogy egy lámpa sem égett a környéken. Hm. Futottam, de folyamatosan attól rettegtem, hogy mikor fogok átesni egy fűcsomón... )

Nem segít megoldani semmit az üvöltözés.








((((de néha jól esik))))






(((különösen, ha úgy érzem, még igazam is van...))))

Nagyon, nagyon nagyon és még annál is jobban fáradt vagyok.

Ezen a héten kezdődött a nyári, kódolásos meló, amikor is retardált 16 évesek kompetenciatesztjét javítom... egyelőre nem túl sok sikerrel. A dolog teljesítménybéres, és még sehol nem tartok, de azt már most látom, hogy nem lesz oktoberre laptopom.
Na mindegy, csak a színházban is dolgozom ezen a héten, úgyhogy folyamatosan rohangáltam, és közben megpróbáltam beszorítani olyan dolgokat, mint a Harry Potter film.

Harry Potter és a Félvér Herceg

Eni foglalt jegyet a filmre, aki cserébe azt kapta tőlem ajándékba, hogy egy nagyon drága helyről nézhetett meg egy nagyon rossz darabot a Madáchban, bár nagyon diplomatikus volt, amikor azért mondott róla pár jó dolgot. :D

( erre. itt. )

Kriszti az angoltanárom, harminc éves, és nagyon érdeklődik a kínai kultúra iránt, de inkább a hagyományos dolgok nyűgözik le, mint  aharcművészet, tes, stb... nem ez a lényeg, amúgy.


Kriszti: Te képzeld, úristen.. te tudtad, hogy van... *jelentőségteljes csönd* mangapornó?
én: O.o öhh igen.
Kriszti: .... De... úristen, azok rajzolva vannak? Macskafüles lányok, meg minden?
én: Hát... igen. Macskafülek. Igen.
Kriszti: *dohog* Persze fiú-fiúban nincs ilyen.
én: De van.
Kriszti: *döbbent csönd, kitágult szemek* Tényleg?
én: *belelkesedik* Persze! Van zombis is! Szép zombis szerelmi történet...

Kriszti röhögőgörcsöt kapott... aztán váltottunk a dél-kínai és az észak kínai férfiak méretére... mármint a kezük méretére. Hm :)